Ma átköltöztünk a kedves isztambuli szállodai szobácskánkból a giccses antalya-i rezidenciánkba. Sokkot kaptunk mind a ketten. Én attól, hogy túl sok itt az aranyozás és a kristálygömb-díszítés, Szandra pedig attól, hogy van ugyan LCD tévénk, de nincs benne Arab2. Sőt! Egyáltalán semmilyen adás sincs.
Sajnos már az indítás balul sült el. A szálloda bejáratában aranyozott a korlát, az előtérben túl sok az óarany, üveg és tükör felület. Ráadásul mivel későn értünk ide, a recepciós fiú felajánlotta, hogy először menjünk vacsorázni, az étterem pedig egy giccsparádé. Ha lenne rendes ablak, azt mondanám letűnt elegancia, de egyrészt az alagsorban van, másrészt a függönymintákon kívül még a széktámlák is aranyozottak, de a hajdan krémszínű székhuzatok foltosak, pecsétesek. A félpanziós ellátás nem tartalmazza az italok árát, ezért elfogyasztottuk életünk legdrágább fél-fél pohár szódavízét, á: 1000 forintért.
Mindemellett azt is el kell ismernem, hogy nagyon fáradtan érkeztünk meg. Az elmúlt éjszaka keveset aludtunk, ami részben az én hibám, de ezt a történetet nem bírja el a blog... A napunk túlnyomó részét várakozással töltöttük: vártunk az Internetre az isztambuli szállodában, hogy be tudjunk csekkolni a repülőre, vártunk a minibuszra, hogy kivigyen a reptérre, ahova túl korán érkeztünk meg, ezért vártunk, hogy fel tudjuk adni a bőröndjeinket, majd vártunk, hogy beszállhassunk végre a repülőgépbe. Ahol rengeteg két év alatti gyermekkel utaztunk együtt. A kicsik a fel- és leszállásnál kórusban üvöltöttek, mert bedugult a fülük. A mi fülünk is bedugult, és majdnem átszakadt a dobhártyánk a gyereksírás miatt. Sajnos úgy tűnik csak kevés szülőnek jutott eszébe, hogy valamit adjon a gyerekének, amit rághat, vagy szopogathat, úgyhogy a szívünk is majdnem megszakadt, a sok kis könnyes arcot látván. Amikor megérkeztünk még vártunk egy kicsit a feladott bőröndökre, de igaz, ami igaz, taxit azonnal találtunk, ahogy kiléptünk a repülőtérről.
Hogy a jó dolgokkal zárjam: Isztambulban a repülőtérre menet áthajtottunk a Boszporusz-hídon, és vethettünk egy utolsó pillantást szeretett városunkra, itt pedig harminc fok meleg van, ami miatt biztosan sokkal jobb most itt lenni, mint Budapesten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése