Ez a mondat állítólag éppen azt jelenti törökül, mint magyarul. Több egymástól független forrásból - na jó, csupa szőnyegárustól - hallottuk az állítást, tehát hiszünk neki. Különösen azért, mivel leendő üzleti partnereinkről van szó.
Máskülönben ma is tartalmas napunk volt. Villamosra szálltunk, aztán sétáltunk a Márvány-tenger pari halászkikötőben. Egy-egy méreg erős török teáért cserébe vendégcsalogatók voltunk azt egyik halétteremben. Találtunk még egy szőnyegbazárt, kaptunk néhány ékszert és piszkos vagy kevésbé piszkos ajánlatot és hajókáztunk a Boszporuszon.
Szandra orra kicsit lebarnult, úgyhogy most vigasztalnom kell, hogy nem lesz idejekorán ráncos a bőre és a szeplők nagyon jól állnak neki. Bánatában természetesen ma is az Arab2-őt nézi, ahol angol nyelven arab felirattal adják a jobbnál jobb filmeket. Itt egyébként mindenki nagyon jól beszél angolul, aminek - megfejtettük - főképpen azaz oka, hogy a török adók is zömmel eredeti nyelven, felirattal sugároznak, másrészt úgy tűnik a törökök elég jól felismerték, hogy ha a turizmusra akarnak építeni, akkor nekik kell elsajátítaniuk az idegen nyelveket, mert az övékét még mi sem értjük. (Pedig sok a közös szavunk.)
Majdnem lemaradt a mai élménybeszámolóból a Kis Aja Szofia-beli látogatás. Ha már arra sétálgattunk, megnéztük ezt a mecsetet is. A nagy testvérrel ellentétben a Kis Aja Szofia működő mecset, ahova éppen az egyórai imaidőben értünk oda. A kertben néhány nő, gyerek és macska várakozott, a férfiak - rengetegen - bent a mecsetben imádkoztak. Megvártuk az ima végét, én beöltöztem (boka, csukló, fej eltakar, cipő levesz), Szandra kint várt. A teljes öltözékhez ugyanis kölcsön kellett adnia a kendőjét, mert az enyémet a bokám köré kellett tekergetnem. Ezt a mecsetet nagyon kevés turista látogathatja, ezért itt nagyon szigorú a rend. Az imám ugyan megengedte, hogy körülnézzek, és azt mondta, ha nem akarok imádkozni, nem ragaszkodik ahhoz, hogy csak a nőknek elkerített részbe mehetek be, de mivel az imaidő után ott maradt néhány férfi eléggé idegenkedve méregetett, mégsem mertem bemenni a mecset belsejébe. Fotók sem készültek, a figyelő szemek kereszttüzében úgy éreztem a nem illik előkapni a fényképezőgépet.
A mai fotók egyébként is csak holnap lesznek elérhetők, mert nagyon lelassult itt az Internet és nehézkes a képfeltöltés. A mai cica azonban, aki reggeltől estig a szállodánkhoz közeli szőnyegkereskedés kirakatában alszik, már most megtekinthető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése