A héten elmaradtak a bejegyzések. Ennek az volt az oka, hogy kedden és szerdán nem sok dolog történt velünk: a parton voltunk, napoztunk és ügyeltünk, hogy le ne égjünk a tűző napon. Tegnap trópusi vihar csapott le Antalya-ra, illetve ahogy a hírekben láttuk egész Törökországra. Egész nap zuhogott, nem volt Internetünk, és a tévéadás is csak délután, este jött vissza. Be voltunk zárva a szobánkba. Kiolvastuk az összes könyvünket és pihentünk. Szandra azt állítja neki felfekvései is keletkeztek.
Ma végre visszatért a jó idő. Kicsit szeles, de napsütéses napunk volt. Újra bekirándultunk a Belvárosba, mert már hiányzott, hogy senki sem kérte meg a kezünket. A szállodánkban túl sok a család. Természetesen szerencsével jártunk. És vásároltunk még néhány ajándékot. Most már valóban az lesz a legfőbb gondunk hazafelé, hogy nem fér bele a cuccunk a bőröndünkbe. De ezzel ráérünk majd holnap foglalkozni. Ma még élveztük az élet apró örömeit.
Mivel délután, mire hazaértünk a városból, már túlságosan hűvös volt a strandoláshoz, olvasatlan könyvünk pedig már nincsen: tévéztünk. A Van aki forrón szereti-t néztük, török szinkronnal. (A cím erre utal.) Most a Karib-tenger kalózai 3 (Karayip Korsanlari 3.) megy, szintén törökül. Már egészen jól megy a nyelv. Mivel a barnaságunk miatt töröknek néznek bennünket, törökül beszélnek hozzánk, kénytelenek voltunk megtanulni. A holnapi bejegyzést szerintem törökül fogom írni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése