Cicákok és pacákok

Az első nap Isztambulban megsimogattuk a cicákat a Hippodromon, ellátogattunk a Kék Mecsetbe, leereszkedtünk az Elsüllyedt Palotába és bolyongtunk a Nagy Bazárban.

Szandra szerint a macskákat csak én simogattam, és a bazárban nem csak mi bolyongtunk, hanem Ömer keze is a derekam körül. Kéri, hogy maradjak tényszerű. Ám ebben az esetben azt is hozzá kell tennem, hogy Ömer táskákat és öveket árul, és meg akart ajándékozni, és azért próbált meg átölelni, hogy érzékelje a méretet, illetve rám próbáljon egy pompás türkiz darabot. Aztán megegyeztünk abban, hogy nem hordok nadrágot, sem más olyan ruhát, amihez az öv passzolna, így az ölelgetés végül csak Ömer ábrándjai között maradt. 

Szandra szerint ez nem egészen így történt, és aki rátalál a közös fotóra Ömerről és rólam, a facebook-on vagy a twitter-en, az megbizonyosodhat erről. Én meg csak azt mondom, nosza, rajta, lehet keresni, de a képen csak állunk egymás mellett, ennyi. Én egy kicsit elgyötörve ugyan, mert már fél órája magyaráztam neki, hogy nem hordok övet, táskát adjon ajándékba. Azt mindenesetre megtanultuk, hogy a török férfiak elég rámenősek. És nem csak feltétlenül akkor, amikor el akarnak adni valamit - amire nincs is szükségünk. 

Úgy tűnik különösen a szőnyegárusoknak jönnek be a magyar nők. Három biznisz kártyát gyűjtöttem össze a mai napon. Szerintem odahaza nyitok egy szőnyegboltot, beszállítóim már vannak... Bár Fatih azt állította, nem akarja ránk tukmálni a portékáját, csak meghív egy kávéra, italra vagy vacsorára. De mivel vacsorameghívással addigra már más is kedveskedett, még nem tudjuk, nem tudjuk... 

A sok kis kellemes flörtölgetés mellett ma egy fontos dolgot is tanultunk. - Szandra megint közbekotyog, hogy ő ezt már tudta, és nem érti, hogy ha elfogadom a szőnyeges pasik bizniszkártyáját meg almateáját, mi volt a bajom az édes húszéves pincérfiúval a cukrászdában, ezért ennek eldöntését rátok bízom: 

Azt történt ugyanis, hogy miután fogyasztottunk, fizetni akartunk, a pincérfiú pedig a számla mellé hozott ajándékot is: isteni apró, csokoládéba mártott kávészem bonbonokat. Az egy dolog, hogy a kezében hozta, nem kistányéron vagy valamin, de mikor tartottam az tenyerem, hogy pottyantsa bele, elhúzta a kezét, és a szám felé közeledett. A számba akarta tenni a falatot! Szandra szerint ezt rendben van, a muszlim férfiak így kedveskednek. Így?! Nem mehetek be a mecsetbe hajadonfőt és térdig érő szoknyába, mert az kihívó viselkedés, de az hogy egy vadidegen férfi - fiú - a számba tuszkoljon egy bonbont, az rendben van?! Maradjunk annyiban, én ezt a kultúrát - úgy tűnik - egyelőre nem értem. Ám van még jó néhány napom...

A fotók itt vannak