Szarajevó, szex és szilvapálinka

A többiek a kisszobába száműztek. Azt állítják, csúnyán köhögök és rettenetesen horkolok, miközben csupán az életben maradásért küzdve igyekszem levegőt venni. A kirándulásra eleve megfázva érkeztem, aminek nem tett jót a fagypont körüli hideg sem. A lényeg, hogy külön szobában aludtam, ami jó, hiszen nyugodtan telt az éjszakám, másrészt kellemetlen, mert nem tudom, mi folyik a másik helyiségben. Valami fontos biztosan történt, mert reggel arra ébredtem, hogy világhelyretevős hangulatban vannak, és – a munkalapú társadalom mintájára – lefektették a szex alapú társadalom alapelveit. (A koncepció lényege, hogy ha valakivel vitába keveredsz, utána kibékülős szex-el kell helyretennetek a szent-a-békét.) Ezzel most jól feladták a leckét: mit szeressek jobban, dolgozni vagy olyanokkal ágyba bújni, akikkel vitám volt?!

Kellemes hangulatban vetettük bele magunkat Szarajevó forgatagába. Ha kilépünk a szállodánkból, mindenfelé hegyeket látunk. Mint egy alpesi kisvárosban. Egész délelőtt a belvárosban csatangoltunk, a hegymászáshoz nem volt hangulatunk, de végső soron a legtöbb látványosság idelent, a völgyben van. A bazársorhoz közel lakunk, a boltocskákban való nézelődéssel pedig egy nő – hát még négy – simán eltölt néhány napot.

Andival bekeveredtünk a piacra, ahol az árusok megetettek bennünket finom helyi kolbásszal, füstölt marhahússal. Egyébként is rengeteget eszünk. Ebédidőben, az étteremben a pincérre bíztuk a választást, aki svédasztalos megoldással felszolgálta nekünk az étlapon fellelhető valamennyi bosnyák ételt. Alig bírtunk felállni utána. Úgy tűnik, élelmiszerben egyébként senki sem szűkölködik, mert még az utcákat falkákban ellepő kóbor kutyák is kövérkésnek tűnnek. (Böbikének és nekem ez az egyik nagy bánatunk: hogy itt nem cicák, hanem kutyusok laknak az utcákon.) Mindegyiknek biléta van a fülében, szelídek és a szőrük is ápoltnak látszik. A kutyagumi ellen pedig a városi főkefe utcai porszívóval védekezik.

A bazárban is mindent kapni. Egy kirakatban a Che Guevara életéről szóló könyv a Mein Kampf-fal. A szőnyegkereskedésben fotó-hű szőttesen ölelgeti a szamarát egy pásztor, rézedények, ékszerek, bőrtáskák, cipők. Csak olyan szilvapálinkát nem kaptunk, amit szeretnénk. Mi több! Találtunk egy plázát, ahol a szupermarketben egyáltalán nem lehet alkoholt kapni, kifejezetten csúnyán nézett rám az eladónő, amikor érdeklődtem. (Böbike szerint ez biztosan muszlim bolt. De akkor hogyan lehetett akciós a disznóhús?)

Mára is városnézést és vásárolgatást tervezünk. Az otthoniaknak üzenem, hogy szilvapálinka nélkül nem megyek haza!